A jobb élmény érdekében kérjük, módosítsa böngészőjét CHROME, FIREFOX, OPERA vagy Internet Explorer verzióra.
Miért nem válnak be a “megerősítések” úgy, ahogyan beharangozzák őket?

Miért nem válnak be a “megerősítések” úgy, ahogyan beharangozzák őket?

Mint azzal mindnyájan tisztában vagyunk, a megerősítés olyasminek a kinyilvánítása, amit szeretnél valóra váltani. A hagyományos megerősítésekre jó példa lehet a következő mondat: „ Gazdag vagyok! ”

Rendben, tegyünk próbát vele!

Mondd magadban most nyomban: „Gazdag vagyok!”

Próbálkozz újra! „Gazdag vagyok!”

Észrevetted, mi zajlott le az imént az elmédben?

Egy hang … egy belső hang valami ilyesmit mondott: „Na persze!”

Hadd kérdezzek tőled valamit, amire őszinte választ kérek! Te szívből elhiszed a saját megerősítéseidet — vagy kételkedsz bennük?

Az egyszerű és színtiszta igazság az, hogy a legtöbben kételkedünk a saját megerősítéseinkben. Hogy miért? Mert igyekszünk meggyőzni magunkat valamiről, amit azonban az elménk nem fogad el valósnak. Mármost a hagyományos sikertanítók (akik — emlékezz csak vissza rá — többnyire öntudatlanul engedélyezik maguknak a sikert) tisztában vannak vele, hogy valószínűleg nem fogsz hinni a saját megerősítéseidben. Tehát a legjobb szándékkal azt mondják neked, hogy mindössze egyvalamit kell tenned:

ismételd el a megerősítéseidet ezerszer… azaz százezerszer… öö, vagyis inkább kismilliószor, mígnem végül magad is, nos, elhiszed őket.

Tegyük fel, rádöbbentél, hogy negatív gondolatokat táplálsz (például: „szegény vagyok, magányos vagyok, szűkölködöm”)\ Úgy döntöttél, hogy valami jobbra vágysz … pozitív megerősítéseket mondogattál (például: „gazdag vagyok, boldog vagyok, bővelkedem”) … és azután…

Az égvilágon semmi sem történt?

Én ugyanígy jártam! És még temérdek más ember is. Hékás, de hiszen nekünk csak láncfűrészeket adtak, hát ugyan mivel dolgozhattunk volna?

De mi az oka? Miért nem váltak be a megerősítések a legtöbbünknél? Ha az egész olyan pofonegyszerű, ahogyan a hagyományos tanítók állítják, akkor miért nem történt az égvilágon semmi velünk, többiekkel? Egyszerűen képtelenek voltunk kiötleni egy pozitív gondolatot? Nem voltunk elég okosak, elég motiváltak, elég műveltek… vagy egyszerűen nem próbálkoztunk elég keményen?

A fenti válaszok egyike sem igaz.

A válasz a következő: Nem a megfelelő eszközt kaptad a feladat elvégzésére.

Azt mondták neked, hogy képes vagy áthangolni az elmédet kijelentésekkel… holott az elméd természetétől fogva a kérdésekre reagál.

Azt mondták neked, hogy képes leszel szertefoszlatni a negatív meggyőződéseidet állításokkal… holott oly sokkal könnyebb kérdésekkel eloszlatni őket!

Azt mondták neked, hogy csak beszélj… holott arra kellett volna megtanítaniuk, hogyan kérdezz!

Hogy mi a fittyfenére gondolok ezzel?

AZ ÉLETEDBEN FELMERÜLŐ PROBLÉMÁK VALÓDI MIBENLÉTE

Jellemzően félünk a problémáktól, megpróbáljuk elkerülni, figyelmen kívül hagyni őket, vagy igyekszünk elmenekülni előlük. Valójában azonban minden probléma egyszerűen egy kérdés, amelyre eddig nem találtunk választ. Bármely probléma, a jelentéktelentől a szörnyen súlyosig, voltaképpen nem egyéb, mint egy válaszra váró kérdés. íme néhány súlyos, világméretű probléma, és a hozzájuk fűződő kérdések:

Globális felmelegedés: „Hogyan élhetünk a számunkra kívánatos módon úgy, hogy ne károsítsuk még jobban a Földet?”

Szegénység: „Hogyan oszthatjuk szét egyenlően a világ gazdagságát, hogy senkinek ne kelljen lemondania az alapvető létszükségletekről?”

Munkanélküliség: „Hogyan juttathatunk mindenkit olyan álláshoz, amely jómódot biztosít számára, és egyben a társadalomnak is segít hatékonyabban működni?”

(Ne feledd, egy szóval sem mondtam, hogy ezek könnyű kérdések! Ezért nem találtuk meg rájuk egyelőre a választ!)

És mi a helyzet azokkal a problémákkal, amelyekkel az egyes emberek néznek szembe személyes vagy szakmai téren?

A siker vágya: „Hogyan lehetnék sikeresebb magán- és üzleti életemben?”

A szervezés hiánya: „Miért nem vagyok képes rátalálni arra, amit keresek?”

A társ hiánya: „Miért nem tudok találkozni az álom-párommal?”

Ha változtatni akarsz e körülményeken, a hagyományos megerősítések módszerével ilyesmiket kezdhetsz mondogatni: „Sikerember vagyok, szervezett vagyok, elég jó vagyok”, és így tovább. Meglehet, hogy elhiszed ezeket a kijelentéseket, és az is meglehet, hogy nem. Mármost ha a megerősítések beválnak nálad, az nagyszerű. Ha azonban azon veszed észre magad, hogy (a legtöbbünkhöz hasonlóan) nem hiszel a megerősítéseidben, és nem vagy teljes mértékben megelégedve az eredményekkel, akkor miért nem teszel próbát egy másik megközelítésmóddal, amely olyan egyszerű — és mégis olyan hatékony —, hogy a hagyományos sikertanítók simán figyelmen kívül hagyták:

Egy kijelentés helyett, amelyben magad sem hiszel. . . miért nem teszel inkább fel egy KÉRDÉST, amely képes megváltoztatni az életedet?

(Részlet Noah St. Jhon – A siker titkos kódja c. könyvéből)

Felső